wpid-af3dc54bb7e91d5ec9fc32156653df8a.jpg

Gesztenye Marci vagy Csiga Biga?

Tegnap a nagyfiammal Egerben jártunk, meglátogattuk a nagyszüleim sírját. A temetőben rengeteg gesztenyefa van, és amikor sétáltunk eszembe jutott, hogy gyerek koromban a nagyival rengeteg gesztenye figurát gyártottunk. Persze, ez kreativitás és inspiráció hiányában kimerült a Makk Marci, Makk Marcsi és lovacska-kutya-valamilyen4lábú készítésében. De mindenesetre nagyon szerettem, kivéve amikor a kés beleszaladt az ujjamba 🙂

Szóval eszembe jutott a gesztenye figura készítés, és iziben szedtünk is pár szebb darabot visszafelé. Volt pár szúrós gesztenye héj, aminek begyűjtését a bátor és erős nagyfiam meghagyta nekem. Szerinte jó lesz kalapnak, meg a süni tüskéjének. De anya azt te hozd, mert csak te tudod úgy összeszedni, hogy ne szúrjon 🙂 És szedtünk még egy csipkebogyót is, azt meg buzogánynak.

Este gondoltam megnézem, hogy a makkmarcsi-makkmarci-kutyus hármast kivéve van-e valami j ötlet, amit lophatok. Hát mondanom se kell, rengeteg jobbnál jobb dolgot találtam. Na persze, nem mindegyik kifejezetten kisgyerekes projekt, de megéri szerintem a kis ügyeskedés.

Ami nekem nagyon tetszik, és nem is nehéz, az a csigusz:

image   De az abszolut favorit, és gyönyörű: image

Asszem idén is maradunk a makkmarcinál, esetleg a csiga biga gyere ki…

Iratkozz fel az Üveghíd hírlevélre és legyél Te is Üveghíd Klubtag!
A klubtagok kizárólagos és kiemelt kedvezményeket kapnak, elsőként értesülnek az újdonságokról. Adataidat titkosan kezelem, senkinek ki nem adom! A listáról bármikor leiratkozhatsz.
(0)
2-data-scientist

Szakmák, amit hiába magyarázol a szüleidnek, nem értik mivel foglalkozik

2-data-scientist

A Business Insider internetes oldalon jelent meg egy cikk, amelyben összegyűjtötték, egy kutatás alapján, mik azok a szakmák, foglalkozások, amit hiába magyarázol idősebb szüleidnek (ne adj isten nagyszülőknek), úgysem fogják megérteni. Tisztelet a kivételnek, természetesen.

Nézzük mik ezek:

  1. User Interface Designer. Nem is tudom, hogy ezt lefordítják-e magyarra, vagy inkább így hagyják. Mindenesetre tényleg nehéz elmagyarázni, főleg ha a mama nem kifejezetten internet rajongó. A felmérés szerint a megkérdezett szülők 97% nem tudta mi fán terem. Nem csodálom.
  2. Adatbányász. Bányász az irodában??? 95% nem értette
  3. Aktuárius. Egyetemi éveim alatt amikor 95% fölött sikerült a statisztika szigorlatom, nekem is volt egy ilyen kósza ötletem, hogy aktuárius leszek. Aztán nem az lettem, bár biztos jól passzolna az üvegezéshez. Aktuárius=biztosítási matematikus. 94%-ot kapott.
  4. Közösségi média menedzser. Sokszor a menedzser szó hallatán a 90-es évek bunkofonos, makkoscipős lilaöltönyös figurája jelenik meg előttem, pedig az angolban teljesen mást jelent. Na de anyu nem biztos hogy tudja mi az a közösségi média, így mondd bátran, tudod fééééészbuk. Azt talán ő is ismeri. Esetleg használja is. 93%, de szerintem csak azért, mert nem értik, hogy mit kell egy FBon menedzselni-
  5. PR menedzser. Újabb menedzser, és még PR is. 91%
  6. Radio Producer. A rádió megvan, de minek hozzá producer is? 90%
  7. Szociológus. Sokszor hallom, hogy keverik a pszichológussal. Még ha meg is érti, hogy mit csinál, nem érti, hogy miért van erre szükség. 89%

Volt még egy pár a listán, de ezek azok, amiket tuti nem tudnék én sem elmagyarázni az anyukámnak.

Iratkozz fel az Üveghíd hírlevélre és legyél Te is Üveghíd Klubtag!
A klubtagok kizárólagos és kiemelt kedvezményeket kapnak, elsőként értesülnek az újdonságokról. Adataidat titkosan kezelem, senkinek ki nem adom! A listáról bármikor leiratkozhatsz.
(0)
klimt medál

Üvegékszer? Vagy valami más? Átverés? Vagy mégsem?

Hihetetlen, de megjelentek az első karácsonyi dekorációk a boltokban, pedig még alig kezdődött el a suli, még nyári időszámítás szerint kelünk –  fekszünk (na jó, már csak egy pár napig). Szóval lassan kezdődik a karácsonyi hisztéria a dzsinlöbelsztől a kisjézuskán át a bejglizabálásig és a pénzköltésig. Ahogy öregszem, egyre inkább próbálom a legkisebb boltba járással megúszni az ajándékok beszerzését. Szerencsére egyre több dolgot meg lehet rendelni interneten, így még a közelébe sem kell menni a tömegnek és a pénzköltés csábításának. Mivel marketinges vagyok, tudom, hogy a kereskedők szinte mindegyike erre az időszakra gyúr (na jó, mondjuk gumimatracból és szörfdeszkából valószínűleg nem most döntenek rekordot). Megpróbálják a bent lévő készleteket kipörgetni, és ahogy közeledünk a bűvös dátumhoz, úgy próbálnak meg minden sz@rt rátolni az emberekre occsóért. A karácsonyi forgatagban azért egy-egy karácsonyi vásárba igyekszem ellátogatni. Na nem azért, mert valami újdonságban reménykedem, hanem inkább a hangulat, a forralt bor és persze a konkurencia csábít. Nincs karácsonyi vásár a következők nélkül:

  • bőrdíszműves
  • sapka-sál-kesztyű
  • fafaragott tálak
  • zománcozott bögrék
  • népművészeti tárgyak, ruhák
  • kürtöskalács- forralt bor -kolbi-sör
  • és persze üvegékszer
  • és a satöbbi…

Az utóbbi pár évben már úgy nézem az üvegeseket, hogy vajon én meg tudom-e csinálni, ha igen akkor szebben, jobban, stb.

Tavaly (vagy tavaly előtt??) láttam egy üvegékszereket árusító krapekot, aki első ránézésre hihetetlen szép medálokat árult. Úgy emlékszem csak medál volt. A leírás szerint “kézzel készített üvegékszer, 18karátos aranyfóliával”. Klimt és Mucha képeket ábrázol, nagyon mutatós, így néz ki:

klimt medálklimt2

Megkérdeztem a pacákot, hogy hogyan készült, de természetesen nem árulta el. Ez is egy olyan jó kis magyar szokás. Tapasztalatom szerint nincs még egy olyan nép, aki annyira kisstílű lenne, mint a magyar. Azt látom, hogy az amerikaiak, ausztrálok, angolok mind-mind segítőkészek és tök szívesen megosztják a tudásukat másokkal. Bárkitől kérdezek ismeretlenül fórumokon, facebookon, más oldalakon, mindig segítenek nekem és elmagyarázzák pontosan, ötleteket adnak, stb. A magyarok féltik a megszerzett információt, mert a tudás, és az információ hatalom. A nyugati kultúra viszont ezt úgy gondolja, hogy ha megmutatom neked a technikát, az alapokat, akkor attól az én tudásom nem lesz kevesebb. Ha te ügyes vagy, megtanulhatod, és ketten együtt építjük a piacot. Nem azt kell nézni, hogy a másik elveszi tőlem az ügyfeleket, vevőket, hanem úgy, hogy olyan jónak és ügyesnek kell lennem, hogy én legyek a jobb, még ha a másikat meg is tanítom. Aki tudja, csinálja utánam. A versenyhelyzet csak előre viszi a piacot, a szereplőket arra ösztönzi, hogy jobbnál jobbak legyenek. Meg kell nézni, hogy a youtube-on hány oktató videó van. Rengeteg! Ugyanis aki biztos a tudásában és ügyes, annak nem kell féltenie a pozícióját, hisz ha jön egy új versenytárs, aki ügyes, akkor arra kell törekedni, hogy én még ügyesebb legyek.

Na mindegy, kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a Klimt medálhoz. Kicsit utánanéztem, megvizsgáltam közelebbről a medált és bizony rájöttem a technikára. Egyrészről ugye azt mondom, hogy hülye volt a muki, mert aki ért az üvegékszerekhez, és kicsit utánanéz, az könnyen rájön, hogy hogy kell csinálni, másrészt viszont megértem, hogy nem mondta el, mert az én olvasatomban ez egy csalás. El is mondom miért.

Azok az ékszerek, amiket én készítek 100% üvegből készülnek, kézzel vágom, olvasztom, csiszolom, fúrom stb. Rá lehet nyomni a 100% hand made pecsétet. Ennél a darabnál sokat filóztam, hogy hogyan lehet ilyen aprólékos munkát összehozni, és milyen anyaggal. Mindenképp valami magas olvadáspontú anyagnak kell lennie, ha össze akarjuk olvasztani az üveggel. Oké, arany fólia, meg üvegfesték, de sehogy sem állt össze a kép. Ráadásul gyanúsan csak a medál alján volt a kép, afölött 4-5 mm vastag átlátszó üveg volt (ez oldalról megnézve látszik). És amikor az egyik amerikai üveges alapanyag nagyker honlapját néztem, akkor jöttem rá a turpisságra! Ez nem olvasztott üvegmedál!!!! Ez egy sima átlátszó üveglap (az a 4-5 mm ami látszódott) aminek az alján egy kép van. Ez lehet sima nyomtatott papír, lehet arany bevonatos papír, bármi. És ez az egész alulról műgyantával van összeragasztva. Tehát alulról felfelé: műgyanta – rajta kép -a tetején üveglap. És kész. Nincs semmi olvasztás. se csiszolás. se vágás. Ugyanis ezeket az üveglapokat így lehet venni feldarabolva (na jó, ha kézi készítésűnek akarjuk mondani, mi magunk is kivághatjuk az üveget), hozzávágok méretre egy képet (ez lehet akár az anyós egy jól sikerült fotója is, de mint látjuk Klimt műve is) és az egészet egybeöntöm jó kis átlátszó műgyantával. Tádáááám… Óccóért adom kezicókolom, mert mégiszcak a szeretetünnepe van vagy mi. Hatezeötszáz lesz kezicókolom, kellemes ünnepeket.

Kíváncsi lennék, hogy csak én érzem ezt átverésnek? Mást nem érdekel az, hogy ez nem olvasztott üveg? Persze, én tudom, hogy minden annyit ér, amennyit a kedves vevő hajlandó kifizetni, de szerintem ez akkor is túlzás.

Kérdés: Titeket érdekelne, hogy olvasztott üvegmedál vagy nem? Érdekel, hogy olcsó műgyanta vagy értékesebb kézi készítésű igazi üveg? Vagy tök mindegy, jól néz ki, hordom? És az ár mindegy? Te megvennéd 4000-5000-ért még ha tudod is, hogy hogyan készül?

Nem tudom, lehet hogy csak engem zavar…

Iratkozz fel az Üveghíd hírlevélre és legyél Te is Üveghíd Klubtag!
A klubtagok kizárólagos és kiemelt kedvezményeket kapnak, elsőként értesülnek az újdonságokról. Adataidat titkosan kezelem, senkinek ki nem adom! A listáról bármikor leiratkozhatsz.
(0)

Boros palackból kiskert

Ahogy elkezdtem gyártani az üvegékszereket, egyre inkább tágult a tér más üvegből gyártott termékek iránt is. A géppel készített cuccok soha nem érdekeltek, csak a kézi készítésű tárgyak, amiben fantáziát láttam. Vagy esetleg még én is meg tudtam volna/ meg tudnám csinálni. Ilyen az előző posztban bemutatott tál is. Előnyben részesítem a funkcionális tárgyakat, hiszen az egy dolog, hogy valami szép, de a semmi haszna, akkor nem fog értéket jelenteni (max eszmei értéket)

Ennek következtében nézegetni kezdtem az üvegpalackból készíthető tárgyakat. Rengeteg jobbnál jobb cucc van, a probléma csupán annyi, hogy nincs akkora kemencém, hogy egy borospalack beleférjen.

És akkor megtaláltam azt, amit én is el tudtam készíteni. Nem kell hozzá kemence, csak ún. hidegmegmunkálás (vágás, csiszolás). Amióta pedig van csiszológépem, már ez is kivitelezhető.

Üveg palackot vágni 2 módszer szerint lehet, én most az eszközigényesebbet használtam. Van egy kis kézi fúró/csiszoló/akármilyen szerszámom (sokan a Dremel márkájút ismerik, de nekem nem az van, hanem a Tchibo-ból vásárolt olcsóbb no name, de ugyanolyan jó verzió) amihez az ebayen vettem gyémánt bevonatú korongot. Lassan, vízhűtés mellett ki tudtam vele vágni egy kalap formátumot. A lyuk széleit előbb gépi, majd kézi gyémánt csiszolóval szépen lekerekítettem, hogy ne vágjon el semmit. Utána jöhetett a föld és a növények. A végeredmény magáért beszél:

üveg váza

üveg növényekkel profi

Oké, az első kép az én fotóm, a második meg a minta, ami alapján az enyémet csináltam. Rájöttem, hogy zöld üvegből jobban mutat, meg hogy mennyit számít egy jól megkomponált fotó.. Attól mondjuk nekem még nagyon tetszik, ki is raktam az ablakba, csak nehogy a Mikulás félre értse.. Ja és akkor mostantól ilyen is rendelhető már!

Iratkozz fel az Üveghíd hírlevélre és legyél Te is Üveghíd Klubtag!
A klubtagok kizárólagos és kiemelt kedvezményeket kapnak, elsőként értesülnek az újdonságokról. Adataidat titkosan kezelem, senkinek ki nem adom! A listáról bármikor leiratkozhatsz.
(0)

Az értékes szabadidőnk

Nekünk Nőknek manapság egyre több szerepben kell helytállnunk a mindennapokban. Egyszerre vagyunk családanyák és dolgozó Nők. De közben ott van a háztartás, a hobbi, a sport, a barátok és még ezer millió program és szerep, ami mind mind időigényes. És sajnos az idő, az nem nő, amióta világ világ egy nap csak 24 órából áll.

Jó lenne, ha mondjuk egy Jótettünkért vagy valami virtuális piros pontért cserébe kaphatnánk plusz perceket (esetleg órákat), amit szabadon felhasználhatnánk  azon a napon, amikor azt érezzük, hogy képtelenség egyszerre mindent elintézni, egyszerre több helyen és több szerepben 100%-an teljesíteni. Jó lenne egyszerre befejezni az aznapra tervezett munkát, és közben az egyik gyerekkel a karateedzésre menni, a másikkal meg játszóterezni. Na jó, a lakást is rendbe rakhatnánk, meg egy kis vásárlás is beleférhetne…   Na de egy ilyen robotot vagy időgépet nem találtak fel (és gyanítom, hogy az én életemben nem is fognak már), így a meglévő 24 órával kell gondoskodni. Azzal kell egyensúlyozni, mint egy kötéltáncosnak, hogy kicsit jobbra, kicsit balra, de lényeg az hogy ne boruljunk le, mert visszamászni piszok nehéz.

Elvehetnék az alvásidőből, de azt már megtanultam, hogy ha nem alszom, másnap nem élek, így ez kiesik. Aludni tehát kell. Akkor a megmaradt ébrenléti idővel kell valahogy gazdálkodni. Nem rég pont arról beszélgettem egy kollégámmal, hogy vajon a szüleink generációi hogyan éltek e-mail és internet nélkül.  Tudom, posta, meg fax, meg telefax, na de akkor is. Ma már el nem tudnám képzelni email nélkül az üzleti életet. A magánt még csak-csak, de felgyorsult üzleti életben az információ gyors áramlása elengedhetetlen.

Oké, szóval az email gyorsítja a folyamatokat, időt nyerünk, pipa. És ott van a mobil telefon. Na és akkor elérkeztünk az általam neuralgikus pontra, nevezetesen az okostelefonokhoz. Emlékszem, még valamikor a kilencvenes években, amikor még középsuliba jártam, a bátyám egy merészet gondolt, és a K&H bankól valami Pannon GSM nevű céghez ment dolgozni… A keresztapám mondta neki, hogy fiam a hülyék saját kárukon tanulnak (az okosak meg ugye a más kárán), semmi probléma, fiatal vagy, bohóckodjál, majd úgyis visszamész a bankba dolgozni. A bunkofon egy ideig divat lesz, aztán majd eltűnik a süllyesztőbe, mint minden más.

Hát szegény keresztapámnak nem lett igaza (kivételesen). Emlékszem akkor még nagyon nagy szám volt, ő meg vagizott a 198as Ericsonnal (az a féltégla, aminek le-föl lehetett hajtani a 18 centis gumis antennáját. Beült vele a budiba és onnan megcsengette a Matáv telefont, és szivatott engem, mert mire odaértem volna, mindig lerakta. Na meg amikor néhanapján odaadta, hogy telefonáljak vele, akkor eleinte eljátszotta, hogy nem jó, nem működik, mert nem ad vonalat. Én meg simán benyaltam!

Na jó ez sem ma volt, de azért erre jó emlékezni. Akkor még sms sem volt, csak telefonálni lehetett vele. De nagyon menő volt. Már bőven egyetemista voltam, amikor megvettem életem első mobilját, egy nokiát. Hűű meg haaaa, telefonálni, smst írni és még kígyózni is lehetett vele. Persze feltöltő kártyás, meg 12 forintos percdíj, úgyhogy inkább megcsöngetlek-hívj-vissza üzemmódban működött, de legalább elérhető voltam. Mert ugye nagyon fontos volt elérhetőnek lenni bármikor és bárhol.

És akkor vagyunk most, 2015 októberében, amikor azt hallom, olvasom, látom és tapasztalom, hogy a telefon átveszi az uralmat felettünk. Az emberek függővé váltak. Olyan, mint a drog, csak ez nem BTK-ban említett kihágás. Szerintem pedig a mobil függőséget büntetik, csak nem a jog, hanem az élet. Ugyanis a korábban említett értékes perceinket és óráinkat veszi, lopja el. Lehet, hogy spórolunk időt azzal, hogy megnézzük egy appon, hogy a busz mikor ér pontosan a megállóba, és takkra ott vagyunk és nem kell várni, de gyanítom, hogy az időspórolás jóval kevesebb, mint amit a mobiltelefonunk nyomogatásával időt veszítünk.

Egy felmérés szerint a fiatalok átlag 3 órát (!!!!) töltenek a mobiljukon és átlag 8 percenként nyúlnak a képernyőhöz, hogy csekkolják, jött-e üzi, sms, vagy valami. Nem vagyok álszent, nekem is van okostelóm (sőt 2 is, mert az egyik céges, másik magán), de nem lennék meglőve, ha egyik percről a másikra valaki elvenné tőlem, és azt mondaná, hogy szevasz, ennyi volt. Oké, a pinterest hiányozna, mert az engem is beszippantott, onnan lesem az üvegékszeres tippeket, meg a Youtube-ról tanultam meg mindent, ami az üvegezéssel kapcsolatos, és ez hiányozna. De asszem az az idő, amit a nyomkodásra fordítunk, nem normális méreteket öltött. Röhögünk, amikor azt látjuk, hogy a barátaink átjönnek vendégségbe, és mindenki a telóját nyomkodja és egyedül játszik, ahelyett, hogy mondjuk társasozhatnánk, vagy beszélgethetnénk is. De valahol ez tényleg már döbbenetes. Én a hétköznapokban nyolctól négyig marketinges vagyok, így szinte kötelező ezeket a trendeket figyelnem. Agyalni, hogy hogyan érjük el leghatékonyabban a fogyasztókat, és hogyan érjük el, hogy abból a 24 órából mi is kapjunk, ránk is figyeljen. És ha már 3 órát nyomkod, akkor nyomkodjon ránk is. Hivatalosan is feladatom, hogy lopkodjak az ő idejéből. Közben meg hadakozom az ellen, hogy az én időmet más marketingesek lopkodják.

Általános nézet, hogy napi 24 órában elérhető legyél, sms, email, telefon, facebook, viber, skype, messanger és tudja még mi a vihar. Kicsit kezdek ettől besokalni, annak ellenére, hogy tudom, ez a folyamat visszafordíthatatlan, és kell, meg valahol jó is. Csak azt érzem már nincs határ. A napokban olvastam asszem a HVG cikkét, hogy valamelyik mobilgyártó visszahozza azt a telkót, amin csak sms és telefonálási funkció van, és kész. Kíváncsi lennék, ki meddig bírná ki. El is játszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nekem is ilyenem lenne megint. Mennyi plusz időm lenne. Nem foglalkoznék se a pinteresttel, se a facebookal, se semmi baromsággal (igen ezen a kettőn kívül még max az emilt használom a telefonomon, mást nagyon ritkán). Több idő maradna a gyerekekre, a hobbira, mindenre.

De sajnos asszem nem tehetem, mert akkor lemaradok. Lemaradok a világról, a hírekről és az új technikákról, amit a megszállott üvegesek csinálnak a föld másik oldalán. Nem tudnék tőlük tanulni, inspirálódni, informálódni. Nem lenne ez a blog, a webshop, és az én hobbim se nekem. Úgyhogy valójában nem is tudom eldönteni, hogy ez nekünk most jó vagy nem. Max annyit tudok, hogy elszemélyteleníti a világot, a környezetemet és megszűnik az Ember. És ez azért aggasztó, mert félek, hogy az én gyerekeim már csak valami zombi, gépek által irányított világban fognak élni, ahol a szép és a jó teljesen más értelmet kap majd. Ők nem fogják értékelni a kézzel készült termékeket, nekik az általam gyártott ékszerek, tárgyak már csak valami maradi cuccok lesznek, mint nekünk a csutkababa vagy a gesztenyefigura. Ezt meg piszokul sajnálom, mert amit ma csinálok, holnap már nem lesz érték…

Iratkozz fel az Üveghíd hírlevélre és legyél Te is Üveghíd Klubtag!
A klubtagok kizárólagos és kiemelt kedvezményeket kapnak, elsőként értesülnek az újdonságokról. Adataidat titkosan kezelem, senkinek ki nem adom! A listáról bármikor leiratkozhatsz.
(0)